Ádventi Hírlevél 2012

A Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség időszaki kiadványa

advent-2012.doc — Microsoft Word Document, 1218Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

Advent
Valaki jön - de te nem veszed észre!
Valaki közeledik hozzád - de te bezárkózol!
Valaki kopog nálad - de te átalszod látogatását!
Valaki belép hozzád - de te házon kívül vagy!
Valaki nálad lakik - de te kidobod őt!
Valaki feltárulkozik - de te
a szavába vágsz!
Valaki vár rád - de te hátat fordítasz neki!
Valaki segítséget kér - de te megkeményíted szívedet!
Valaki ajándékot ad neked - de te elásod azt!
Valaki végtelenül ráér - de veled sosem lehet beszélni.
Valaki nyugalmat hoz - de te szétszórt vagy!
Valaki jön - de te csak magadat látod!
Amíg csak jön - mindig megváltozhatsz!

0x01 graphic

  • JÓ KÉSZÜLETET, SZÉP ÜNNEPLÉST A JÁSZOL KÖRÜL!

Minden Kedves Olvasónak áldott ádventi elcsendesedést, békés karácsonyt, az új esztendőre pedig Isten áldását kívánja:

Percze Sándor lelkész és a gyülekezet presbitériuma

A lelkészi hivatal elérhetőségei:

Levelezési cím: 9012 Győr-Ménfőcsanak, Győri út 119.

Tel.: 96/447-390, 06/20-8248091

Mail: Sandor.Percze@lutheran.hu

0x08 graphic
ÁDVENTI HÍRLEVÉL

A Győr - Ménfőcsanaki

Evangélikus Egyházközség

időszaki kiadványa ________________________________________________2012________

0x01 graphic

„…ádventi csendben téged várunk.

Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk!”

BEKÖSZÖNTŐ

Hajlítom szívem az ádventhez. Ahogy a vesszőt hajlítják a karóhoz. Ügyes kézzel leszúrva a cöveket; gyengéden de határozottan odahúzva hozzá a zsenge hajtást. Aztán egy vékonyka zsineggel odakötik. Hogy ki ne szakítsa szél, vihar és megálljon majd a téli hóförgetegben. Hogy mire eljön a tavasz, megerősödjön. Így bánok ádvent első hetében a szívemmel. Megkeresem a zsengéjét, a lágy hajtásokat. Azt a részét, amelyik még nem kérgesedett meg, nem holt és nem vadult el. Amelyik még ÉREZ. Így, nagybetűvel. Szerelmet, szeretetet, melegséget. A gyermekséget, az őszinteséget. Istenhez kötöm mindazt, ami oly gyenge, de mégis él bennem. Ő a biztos támasz, az egyetlen szilárd pont a szüntelen viharló világban. Már csak azt a vékonyka szálat kell megkeresnem, ami összetart engem Vele. Azt, ami a kapocs lesz Közte és köztem. Íme, megtaláltam: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1, 1) Az Igével, e földöntúli földi Szóval erősítem szívem gyenge hajtásait Istenhez. Az Ige: egyik vége Istennél van, a másik átkarol, megölel engem. Jézus: kapocs ég és föld között.

Fényesítem szívemet az ádventre. Ahogy a Hold fényesedik lassan a napok múlásával. Árnyak takarják. Maga a földgolyó takarja. Az égen felhők vonnak szürke függönyt eléje. De aztán mozdul a világmindenség tengelye. Teret adva a fénynek. Szél támad és elúsznak a felhők. És ahány nap, annyival fényesebb és teltebb a holdsarló az örök ragyogástól. Míg el nem éri a teljességet. Így készülök ádvent második hetében a szívemmel. Mosolygok árnyaimra. Megbocsátok a sötétségnek. Hagyom a szürkeséget. Nézem a rám boruló fellegeket, akik csak vándorok az égen. Ma itt, holnap ott. Ma mindent eltakarva, holnap nyomtalanul eltűnve. Rám a fény vár. A föld, a világ még eltakarja. De tudom: mozdulni fog a világmindenség tengelye. S előtűnik a ragyogás. Engem is bearanyoz, tiszta fénybe öltöztet. A fénysugárra várok. Íme, meg is találtam: „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” (Jn 1, 9) Jézus: életem fénye, lelkem világossága.

Hangolom szívemet az ádventre. Ahogy a gitár húrját hangolják az alaphangra. Mert el- és lehangolódott. Mert hamis lett. Figyelmes füllel végzi a zenész a munkáját. Lassan feszíti a húrt. Míg az egy hullámhosszra nem kerül az alaphanggal. S ha minden kész, akkor lehet játszani tisztán. Akkor szólhat a dal és az ének. Így teszek majd ádvent harmadik hetében szívemmel. Búcsút veszek mindentől, ami hamiskás. Elengedem, ami nem tiszta. Keresem az alaphangot. A tisztát, a szépen csengőt. Csendben, figyelmesen. Csak így lehet meghallani azt, amihez illeszkedni kell. Hogy kedvetlen, lehangolódott szívemben újra tiszta dallam szóljon. Keresem a hangot, ami mindenütt jelen van, mindent betölt, csak a zaj elnyomja. Íme, megtaláltam: „A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek...” (Jn 1, 10-11) Befogadnám, ahogy a gitár teste megtelik a húr rezgésével. Jézus: Isten hangja.

Ébresztem szívemet az ünnepre. Ahogy kislányom reggelente már hetek óta így ébred: - Apa, azt álmodtam, hogy karácsony lett. S valahol tudja, hogy meg fog érkezni. Azon az estén sok-sok megálmodott gyerekálom valóság lesz. Testet öltenek a sokszor elképzelt rózsaszín macik, kis játékautók, plüss teknősök, babák és építőkockák. Ott lesznek a fa alatt. Így ébresztem majd ádvent negyedik hetében a szívemet. Hogy ÁDVENT lesz. Így nagybetűvel. ELJÖVETEL, Jézus eljövetele. Egyszer csak az lesz. Megérik rá az idő. Odahajol a szívünk, kifényesedik és ráhangolódik a testté lételre. És mindenek végén ráébred arra, hogy amit álmodni sem mert az ember, Isten megvalósította: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1, 14) Jézus: Isten testté lett szeretete.

Percze Sándor lelkész

Túrmezei Erzsébet: Ádventi imádság

Uram Jézus Krisztus, Te azt akarod, hogy várjunk Téged!

Taníts hát meg várni! Taníts meg a Te szent pillanatodra,

a Te idődre várni! Hogy legyen időm Téged hallgatni,

legyen bátorságom Hozzád imádkozni, legyen erőm Neked

engedelmeskedni; hogy rátaláljak az útra, amelyiken

követhetlek Téged!

Uram, taníts meg a másik emberre várni! Hogy legyen

időm őt megkeresni, legyen bátorságom megismerni,

legyen erőm rajta segíteni; hogy rátaláljak az útra,

amelyiken találkozhatom vele!

Uram, taníts meg szent igédre várni! Hogy legyen időm

átgondolni, legyen bátorságom elmondani, legyen erőm

felelni rá: hogy megtaláljam az utat hirdetésére; hogy

beteljesedhessék rajtam, ha Te úgy akarod!

Uram, mutasd meg nekünk, hogyan lehet a kapukat

szélesre tárni ezen a világon! Mutasd meg, hogyan

hirdethetjük, hogy eljöttél és eljövendő vagy. Mutasd

meg, hogyan élhetünk, mint olyanok, akik Hozzád

tartoznak ma és mindörökké! Ámen

0x01 graphic

139 - Jöjj be, ó, mért állasz

Dallam: Mint a szép hűvös patakra 76

0x01 graphic

2. Fájó seb a bűnnek átka, A rossz lelkiismeret. Ez mardossa kínzó váddal Éjjel-nappal lelkemet. Törvényeddel felfedted Minden titkos vétkemet: És azóta nincs nyugalmam, Gyötrelmem kimondhatatlan.

3. A vigasztalás forrása Csak te vagy, én Jézusom, Békét szomjazó lelkünket Te vezérled jó úton. Ó, világolj, szép Napom! Hogyha bánat terhe nyom, Fordítsd felém szent orcádat, Fény, öröm csak tőled árad.

4. Örvendj, lelkem, nézd, az Úr jő! Íme, hogy meghallgatott! Nézd, feléd tart, menj elébe! Ó, becsüld meg e napot! Jer, fogadd be hittel őt, ő lesz üdvöd, éltetőd; Mondd el néki titkos búdat, Bízzál benne, ő megnyugtat.

Karácsonyi gondolatok

Számomra azért nem rossz december 24-én egyedül lenni, mert nagyon elevenen élnek bennem a kapcsolataim, és olyan kimeríthetetlen erőforrást adnak, hogy tudom: ha egyedül vagyok, akkor is azokhoz tartozom, akiket szeretek, és akik szeretnek. A kapcsolatainkat belül hordozzuk, ezért ha nem mosolyog rám éppen senki, vagy egyedül eszem a vacsorámat, akkor is tudom, kikhez tartozom, és azt is, hogy értékes az életem. Ennek a belső meggyőződése elkísér, és megerősít abban, hogy az élet szép."
Pál Feri

"A karácsonyi ajándékban szimbolikusan benne van egy darabja a szeretetünknek, a lényünknek. A karácsonyi ajándék valami olyannak az odaadása magunkból, ami nekünk kedves és fontos. Ami hozzánk tartozik, azt átadjuk - és ezzel mintegy átadunk magunkból is egy darabot."
Prof. Dr. Bagdy Emőke

"Gyerekkoromban a karácsony meditáció volt, boldogságélmény, amikor egyedül botorkáltam a hóban, fölnéztem az égre, beszívtam a friss levegőt, és úgy éreztem: engem szeret az Isten. Csoda volt nekem akkoriban a karácsony. Most nem az, most elég gondterhelt... árucikkek, vásárlás, főzés... Ezért mindig arra vágyom, hogy este, éjfélkor menjünk el, legyünk egy kicsit a szabadban együtt. Keresem újra azt a régi boldogságélményt. Amikor nem hiányzik semmi. Ez egyfajta lebegés, az önfeledtség állapota. Ha boldog vagyok, akkor nem jut eszembe, hogy mi volt, mi lesz, csak az, ami van. Egy olyan állapot, ahol megszűnik az énem, megszűnnek a félelmeim: hazataláltam."
Müller Péter

“Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.”

(Márai Sándor: A négy évszak - December)

A karácsonyban a Születést ünnepli az ember. A fémes, zárt világba rést ütő, élek között is megfogant szeretetet. Az este csöndjében - mint az oktató céllal rögzített filmkocka - megáll egy eszmélésnyi pillanatra a világ rohanása. Fájdalmasabbak a hiányok, édesebb a soha nem fakuló jelenlét.

Jókai Anna

0x01 graphic

0x01 graphic

KARÁCSONYI IMÁDSÁG

Mennyei Atyánk!

Az ünnep csendjében hálás szívvel köszönjük neked, hogy kegyelmed és szereteted hajolt hozzánk Krisztusban. Az Ige Testté lett és lakozott közöttünk, a Te dicsőséged fényét hozta közénk. Add Urunk, hogy ebben a dicsőségben fürödjön a mi arcunk, a Te szeretetedben rejtsd el életünket. Ámen.

Adventi csendben

Advent! Csend van.

Nincs hang, csak lélek-beszéd.

Adventi csendben

Lehullok Uram eléd.

Adventi csendben

Csak hitem kis mécsese ég.

Adventi csend van

Körülöttem mély a sötét.

Adventi csend van

Készül-e mondd a szíved?

Adventi csenben

Gyümölcsöt hoz-e a hited?

Adventi csenben

Szunnyadsz tán? Lámpád sem ég?

Adventi csend van

Ébredj! Jön a remény!

(Almási Mihályné)

0x01 graphic

Ádventi gyertyák, vagy: „az Úr négy adventusa”

(Elhangzott Ittzés János ny.püspöktől a Kossuth Rádióban 2001. december 2-án)

Szeretem az ádvent csendjét, lila bűnbánatát, karácsonyt ígérő gyertyafényeit, a lélek elandalodását. Ahányan vagyunk és ahány esztendő, annyiféleképpen éljük meg, és mégis mindig hasonlóan év év után. Családi hagyományaink, szokásaink, vallási kötődéseink, felekezeti énekeink mind-mind csak színezik az örök és a maradandó ádventet. Bod Péter, Árva Bethlen Kata nagyasszony udvari prédikátora modta egyszer: az Úrnak négy adventusa (eljövetele) vagyon…

Az első az volt, amikor megérkezett. Amikor a próféták által ígért nagy esemény bekövetkezett, és Mária szűz asszonytestének kapuján át az Ige testté lett. És az angyalok beleénekelték az éjszaka sötétségébe, a lélek csendjébe: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!

Aztán egyszer megszülettünk mi is. S talán már átéltük - ahogy Bod Péter mondja - az Úr második adventusát is. Amikor egy szelíd ünnepen, egy csendes meditatív órán, vagy egy hirtelen-váratlan viharban megérintette szívünket az örök Szeretet… Aki még nem élhette át, annak kívánom ennek mély és tiszta örömét. Amikor az ember tudja, hogy az a betlehemi éjszakában zizzenő szalma azt hordozta, aki most éppen fontossá lett számomra, akiről egyházatyák himnuszt énekeltek. De mindaddig, amíg azt nem tudom mondani a kételkedő, de meggyőzött szívű Tamással együtt, hogy „én uram és én Istenem”, addig bizony üres a szívem. Kívánom mindenkinek, az Úr második ádventjének ezt a szelíd, bölcsős, jászolmeleg örömét.

Aztán majd jön az Úr harmadik adventusa is. Amikor elsiratnak bennünket, ha lesz még, aki szeret és elsirat; amikor beteljesedik rajtunk a keserű költői látomás „kiterítenek úgyis” valósága, és akkor az ember élete itt a földön véget ér. Akkor Isten örök, hatalmas és irgalmas memóriájába úgy hullunk bele múlékony életünkkel, ahogyan ő kiteszi a pontot életmondatunk végére. És az a nagy Kéz egy mozdulattal letakarítja az érett vagy üres, az értelmes vagy haszontalan élet kalászát. Olyan jó lenne készen lenni azon az órán!

De most még múlik velünk és felettünk az idő. És legyen még bármennyi idő a földi homokórák porszemein számlálva, az angyalok azért már fényesítik a harsonáikat. Már gyakorolják az utolsó nagy trombitaszót, mert „azután” már csak ez marad hátra. Ahogy Bod Péter mondta: az Úr negyedik adventusa, amikor majd újra eljön.

Van, aki azt mondja: „dies irae, dies illa”, rettenetes nap, tűzben, lángban, vészben, de van, aki tudja, hogy szegény utcalány-lelkére akkor ráborítja hófehér palástját a szent és tiszta Herceg, és felemeli magához elveszett szívű gyermekeit.Az ádventi koszorú gyertyái figyelmeztetnek is, hogy miénk az Úr négy adventusa. Mert az első értünk történt, a másodikban bennünket keres, a harmadikban senki nem hallja helyettünk halálunkat, s a negyedikben sem tuszkolhatunk magunk helyett oda eléje mást a némelyeknek félelmetes tűzvarázs-órán, a másoknak mennyegzői örömöt hozón. Mert vannak okos szüzek is, akik tudják, hogy ez a múló idő csak arra való, hogy várják a Vőlegényt.

„De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)

0x01 graphic

Bod Péter (református lelkész 1718-1769), Árva Bethlen Kata (grófnő, Erdélyben élt 1700-1759)

Bagdy Emőke pszichológus gondolatai az ajándékozásról

Közelednek az ünnepek és a Karácsony egy olyan ünnepi alkalom, ami a szívben a szeretetet is megnyitja, ha van szeretet és reménykedjünk, hogy van és soha el nem fogy, de bizony a bukszákat is megnyitja, mert ilyenkor mindenki kötelességének érzi, hogy valami ajándékkal kedveskedjen.

Legalábbis ez benne van az életünk rítusrendszerében, hogy úgy érezzük, kell ajándékot venni. De azért ne feledkezzünk róla, hogy mire való az ajándék? Ha most körülnézünk, rettentő sok a kínálat, hogy vegyél ezt, vegyél azt. Pénzért, kész ajándékokat vásárolunk, de az igazi ajándék a másik számára fontos dolog.

Nem az én számomra, hogy megveszem azt, amit én legszívesebben szeretnék kapni. Ez gyakorta előfordul. Valami olyannak az odaadása magamból, tőlem, ami esetleg az enyém, de én odaadom neki, mert szeretem, és mert, ami nekem kedves, pontosan, ami nekem fontos, azt én odaadom. Innen ered az ajándék, hogy valamit, ami hozzám tartozik, azt átadom és ezzel mintegy átadok magamból egy darabot. Szimbolikusan az ajándékkal magam egy darabját adom át és ezért az, amikor egy családban az édesanya, aki a kultúra letéteményese, aki a szeretet továbbadásának, a szeretetkultúra továbbadásának is a képviselője, megtanítja a gyereket arra, hogy hogyan készítsenek együtt meglepetést, ajándékot és így beleadja a gyermek a maga kis kézügyességét abba, amiben gondol a papára, vagy gondol a mamára, egymásra és testvérekre titkon, hogy meglepetés legyen. Készítgetik saját maguk az ajándékot. Ezek az igazi ajándékok.

Miért? Azért, mert benne van egy darabja szimbolikusan a szeretetünknek, a lényünknek, mert úgy szeretlek, hogy ami nekem a legdrágább, azt odaadom neked és nagyon hamar az ige közelébe jutunk. Mert: úgy szerette Isten a világot, hogy a neki legdrágábbat az egyszülött fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, örök élete legyen. El ne felejtsük, hogy a legdrágábbat adta oda. De milyen ajándék hasznos, ha már mi a magunk emberi szűkös keretei között olyan dimenziókban nem gondolkodhatunk, hogy életünket adjuk, noha sokszor mondjuk, ha beteg a gyerek, hogy életem adnám azért, csak gyógyuljon meg a gyerekem. Azért a mi hétköznapi, alacsony repülésű létszintünkön inkább az ajándék ebben a módosult és kicsit leegyszerűsödött formában jelenik meg.

Vannak szülők, akik azt mondják: Nálunk egész évben karácsony van ilyen értelemben, mindig megveszem a gyerekemnek azt, amire szüksége van, nem töröm a fejem, hogy most milyen ajándékot vegyek neki. Nem ajándékozunk, nálunk nincsen ilyen ajándékozósdi. Közben egy rítust, a szeretet kifejezésének egy ilyen csodálatos alkalmát elmulasztjuk. Nagyon fontos, hogy épüljön egy olyan családi tradíció, amikor a szeretet keresi a maga kifejezési formáját és keresi a maga szimbólumait. Azért más is van az ajándékozásban. Lehet szeretetet kérő: adok neked valamit, kérlek, szeress engem. Egy kislány esetét szeretném ideidézni. A szülők hozták hozzám, hogy otthonról ellopkod dolgokat és szétosztja az osztályban az osztálytársainak.

Miért osztogatja el, miért lopkodja el otthonról? A gyerek játékában jöttünk rá, hogy ő ad ajándékot a másiknak azért, hogy "szeress engem", mert szeretetet sóvárog, szeretetre, elfogadásra van szüksége. Soha nem kap olyan elismerést, olyan simogatást: jaj, de jól feleltél, de örülök ennek az ötösnek, de kedves vagy nekem. Tehát a szeretetnek a szülőktől ezt a nyilvánvaló kifejezését, amire minden gyerek sóvárog, azt érinti és a puszi, az ölelés..., hát megvásárolja ezzel jóindulatot, a szeretetet és a barátságot. Tehát vannak engesztelő ajándékok is. Amikor egy férj nem szokott virágot venni, de egyszer csak egy nagy virágcsokorral hazaállít és még születés vagy névnap sincs.

„Ha meg akarsz ajándékozni valakit, add neki idődet és figyelmedet.”

ANYAKÖNYVI HÍREK

Az új egyházi év kezdetén, amikor egyre rövidül a nappalok világossága és hosszabbra nyúlik az esti sötétség s a Krisztus-követők a reménység hajnalcsillagát keresik az égen, érdemes visszagondolni azokra a testvérekre, akik a 2012. évben:

A keresztségben részesültek:

2011. decemberében: Melkovics Vivien, Széles Karolina Effi,

2012. januártól: Geges Dominik, Fehér Julianna, Papp Gergő Szilárd, Bertha Blanka, Németh Fanni, Molnár Nadin Santál, Molnár Sion Ariel, Orbán Zorka, Pusztai Bence

Házasságot kötöttek:

Németh Richárd és Markó Ibolya,

Kovács Gábor és Hujber Krisztina,

Betkó Pál és Kovács Mónika,

Osztotics Attila és Bata Eszter,

Nagy Zoltán és Silnicki Beáta,

Vitályos Gábor Áron és Kiss Kornélia (Győr-Öregtemplom)

Elhunytak:

Cseh Sándor; özv. Szabó Gábor Józsefné szül. Döri Éva; Hári Endre; özv. Süle Gyuláné szül. Németh Julianna; Stefka Tiborné szül. Tar Ibolya; Melkovics Mihály; özv. Mózes Istvánné szül. Bors Karolina; özv. Mező Lászlóné szül. Limp Etelka; Bors Gyuláné szül. Tar Erzsébet Izabella

ÜNNEPI ISTENTISZTELETEK ÉS ALKALMAK

December 2. (Ádvent 1. vasárnapja) 9.00 óra

Istentisztelet a gyerekek gyertyagyújtó műsorával, a betlehem benépesítésével és úrvacsora osztással.

December 2. SZERETETVENDÉGSÉG 15.00 óra.

A gyülekezeti házban Dr. Kőrös Erzsébet tanárnő Túrmezei Erzsébet diakonissza költőnő életéről tart előadást. Azt követően Smidéliusz András kajárpéci lelkész gitárral kíséri saját szerzeményeit és magyar költők megzenésített verseit. Szeretettel várjuk a gyülekezet tagjait!

December 9. (Ádvent 2. vasárnapja) 9.00 óra

Istentisztelet a gyerekek gyertyagyújtó műsorával, a betlehem benépesítésével. Cilike Eszter Dóra IV. évfolyamos teológus hallgató szolgál igehirdetéssel. Az offertórium az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a lelkészképzés szolgálatát támogatja.

December 14. (péntek) 16.00 óra ÁDVENTI KÉZMŰVES FOGLALKOZÁS

A gyermek istentiszteletek szervezői szeretettel várják idén is a kisebbeket és nagyobbakat mézeskalács díszítésre és karácsonyi díszek készítésére a gyülekezeti házba. A résztvevőktől 300 Ft/fő anyagköltséget kérünk. Kérjük részvételi szándékukat minél előbb jelezzék telefonon vagy a lelkészi hivatalban.

December 16. (Ádvent 3. vasárnapja) 9.00 óra

Istentisztelet a gyerekek gyertyagyújtó műsorával és a betlehem benépesítésével.

December 23. (Ádvent 4. vasárnapja) 9.00 óra

Istentisztelet a gyerekek gyertyagyújtó műsorával és a betlehem benépesítésével

December 24. (Szenteste)

Istentisztelet a gyerekek műsorával. 15.30 óra

Esti istentisztelet 17.00 óra

December 25. (Karácsony 1. napja) 9.00 óra

Istentisztelet úrvacsora osztással.

December 26. (Karácsony 2. napja) 9.00 óra

Istentisztelet úrvacsora osztással - Bogdányi

Mária lelkésznő szolgálatával.

December 30. (Karácsony utáni vasárnap) 9.00 óra

Istentisztelet

December 31. (Óév este) 18.00 óra

Hálaadó istentisztelet.

Január 1. (Újév) 9.00 óra

Istentisztelet úrvacsora osztással.

Január 6. (Vízkereszt ünnepe) 9.00 óra

Istentisztelet úrvacsora osztással.

Gyermek istentiszteletek:

Decemberben a gyermek a templomban gyülekeznek és a gyertyagyújtásig együtt ünnepelnek a gyülekezettel.

Az ünnepek után a külön foglalkozások januártól folytatódnak.

A decemberi témák a következők lesznek:

December 2. A bolond gazdag (Lk 12, 13-21) - Zsuzsi nénivel

December 9. A kereskedő és a gyöngy (Mt 13, 45-46) - Renáta nénivel

December 16. A tíz szűz ( Mt 25, 1-13) - Zsuzsi nénivel

Január 6. Jézus megkeresztelkedése (Mt 3, 13-17) - Gyöngyi nénivel

0x01 graphic

GYEREKEK ÖRÖMÉRE

0x01 graphic

0x01 graphic

0x01 graphic

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30