Húsvéti hírlevél 2013

A Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség húsvéti időszaki kiadványa

HÚSVÉTI HÍRLEVÉL-2013.doc — Microsoft Word Document, 2350Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

Túrmezei Erzsébet:

HÚSVÉT ELŐTT... nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt... zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt... szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt... kihamvadott remények.
Húsvét előtt... egy nagy "Minden hiába!"
Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
HÚSVÉT UTÁN... el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után... futni a hírrel frissen!
Húsvét után... már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után... új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után... erő, diadal, élet!
Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,
Akik még mindig húsvét előtt élnek.

Adja meg ez a Húsvét a feltámadt Krisztussal való találkozás örömét!

Amennyiben lehetősége van rá, adója 1%+1%-ával támogassa a Magyarországi Evangélikus Egyházat - technikai szám 0035 és a (ménfőcsanaki) dr. Kapi Béla Alapítványt, melynek adószáma: 18525656-1-08. Köszönjük!

A lelkészi hivatal elérhetőségei:

Levelezési cím: 9012 Győr-Ménfőcsanak, Győri út 119.

Tel.: 96/447-390

Mail: sandor.percze@lutheran.hu

0x08 graphic

HÚSVÉTI HÍRLEVÉL

A Győr - Ménfőcsanaki

Evangélikus Egyházközség

időszaki kiadványa ____________________________________________2013__________­­

0x01 graphic

„Szívemben októberi gyász van,
de ragyogó húsvéti hit,
és a hitben feltámadás van!
Élni erőt innen merít,
s merítsen a szív minden g
yászban!
Én hiszek a feltámadásban.
Higgyetek a feltámadásban!”

(Túrmezei Erzsébet)

Az É L E T egy hétben

Egy hét, ami mellé az egyház hagyománya a „nagy” jelzőt illesztette: a Nagyhét. Talán azért is, mert kiemelkedik a negyvenhat közül. Más mint a többi. Sokkal másabb, sokkal sűrűbb. És nagy. Mert az élet és annak minden fontos lépcsője, eleme lett belesűrítve. Elsősorban AZ E M B E R (Jn 19, 5) életéről szól. Arról a férfiéról, aki Názáretből eljutott Jeruzsálembe. Az ő életének utolsó hét napja lett nagy-hétté. Azóta emlékeznek meg a Jézus-követők a Nagyhétről. Úgy, hogy magukévá tették azt, ami akkor történt. Úgy, hogy újra meg újra átelmélkedték, ami értük történt. Aztán saját életüket tették az első Nagyhét eseményei mellé; és felfedezték benne önmagukat. Így lett a Nagyhét az ember nagy-hetévé, minden ember nagy-hetévé. Az É L E T sűrűsödik össze benne egy hétbe.

A hét első napja Virágvasárnap - a megérkezés és a kezdet ünnepe. Jézus, az E M B E R bevonul Jeruzsálembe (Mk 11, 1-11). Valakit vártak és valaki érkezett. Ujjongás, öröm, lelkesedés. Valami új kezdődik. Remények születnek, álmok szövődnek.

Nem így van ez az ember életében is? Nem a reménnyel indul minden? Egy kapcsolat, egy házasság, egy gyermek születése... Valakit vártak és valaki érkezett. Elkezdődött valami új. Tervek készültek, álmok szövődtek arról, hogy együtt majd milyen szép lesz. Ujjongás, öröm, lelkesedés.

Hétfő. A templom megtisztítása - az eszmélés napja. Jézus, az E M B E R belép a szent helyre, a templomba: tör-zúz és kihajítja, ami nem oda való (Mk 11, 12-19). És ahogy a vasárnapot a hétfő váltja, úgy lesz a megérkezés, kezdet ünnepéből az eszmélés napja. Ráébredés arra, hogy a templom és benne az emberek valahol nincsenek rendben. Kufárkodásukkal elveszítették emberi lényegüket. Lényüket pénzzé, üzletté, tárgyakká és merev rutinná torzították.

Így köszönt rá az emberre is előbb-utóbb az eszmélés napja. Számba veszi életét, és egyszer csak úgy érzi: valami nincs rendben. Elromlottak, kifáradtak a dolgok. Kiüresedtek a kapcsolatok, fásultak a gondolatok. A kezdet után elveszik a lényeg. Rutinná torzul az élet. Érdek lesz mindenből, ami valaha érdek-nélküli boldogság volt. S mindezek mögött ott az örök sóvárgás egy tisztább, szebb, boldogabb élet után.

Kedd. Tanítások a templomban - a tűnődés napja. Jézus, az E M B E R a templomban elmélkedik az élet nagy kérdéseiről: hit, erőszak, igazságtalanság, irigység, gyűlölet, szeretet, végítélet (Mk 11, 20-13, 37). Nagyhét keddje ezért a tűnődés napja. Számbavétele annak, hogy a fásult és kiszáradt emberek merre s hova tartanak, s mi lesz a világból, amit építenek. S egyben felismerése annak is, hogy értelmet és mélységet az életnek csak a szeretet adhat.

Mi az élet tűnődés nélkül? Csak vegetálás. Mi az ember tűnődés nélkül? Csak hús-gép, aki vonszolja magát évtizedeken át a léten. Emberré a tűnődés teszi, amikor a Végtelennel letapogatja önmagát s a világot. Megtanulja kívülről látni önnön életét s letekint lelke kútjába. S ha ehhez mersze van, rálel a szeretet forrására.

Szerda. Megkenetés és cselszövés - az ismeretlenek napja. Jézus, az E M B E R engedi, hogy a halál jelét mint drága kenetet rátegye egy idegen asszony; közben az őt személyesen nem ismerő főpapok és írástudók titokban elhatározzák, hogy végeznek vele (Mk 14, 1-11). Ezért lesz ez a nap az ismeretlenek napja. Minden ismeretlenek legnagyobbika a halál, mely akarva-akaratlan közeleg. Nálánál kisebbek azok az idegenek, akik hozhatnak jót, de rosszat is.

Az élet szüntelen találkozások egymásutánja. S ebben vannak találkozások is az ismeretlennel, valami újjal. És ezekben, mindezek mögött ott húzódik a félelem: milyen lesz, hogyan lesz, meg tudom tenni, meg tudok állni? Az ismeretlen bizonytalanságot ébreszt ott mélyen legbelül. Az ismeretlenek hozhatnak jót és rosszat az életbe. Legnagyobb ismeretlen ismerős a halál. Akivel az okos ember még életében elkezd barátkozni.

Csütörtök. Utolsó vacsora - a közösség napja, ünnepe. Jézus, az E M B E R asztalhoz ül tanítványaival és megosztja önmagát velük (Mk 14, 12-72). Mindegyikkel. Még az árulóval is. Majd a Getsemáné-kertbe mennek, hogy megoszthassa félelmeit az Atyával és erőt meríthessen tanítványai jelenlétéből. Az utóbbi meghiúsul. A tanítványok elalszanak, nem tudják magukat, de még csak idejük kis részét sem megosztani vele. Ezen a napon Péter azt is letagadja, hogy ismerte őt.

Ilyen az élet, az ember élete. Valakivel egy életen keresztül megosztani az asztalt szép közösségben ... Kapcsolatok születnek és összetörnek. Lesznek, akik felállnak attól asztaltól, ahol sokat kaptak. És elmennek. Mások pedig majd azt sem akarják tudni, hogy valaha egy asztalnál ültek azzal, aki megosztotta velük az életét.

Péntek. Kereszthalál - a veszteség napja. Jézust, az E M B E R T elfogják, elítélik, halálra adják (Mk 15). Minden, amiért életében küzdött semmivé vált. Elvesztette a rosszal folytatott harcot. Elveszítette követőit. Ellenfeleivel szemben vereséget szenvedett. Magára maradt. Mindene semmivé lett. Elvesztette erejét. Végül elvesztette életét is.

Nagy kudarcok, nagy bukások és nagy veszteségek kísérik az ember életét is. És előbb-utóbb mindenkihez bekopog a halál. Először egy távoli ismerőst, hozzátartozót ragad el. Aztán közelebb jön és belenyúl a családi kötelékek közé. Végül az ember megérzi: hamarosan ő következik. Elmegy az élet.

Szombat. Sírban fekszik - a mélypont napja. Jézus, az E M B E R sírba kerül (Mk 16, 1). Semmi nem mozdul. Nincsenek hangok, nincsenek mozdulatok. Nincsenek ízek. Nincs fény, nincs élet. Csak a semmi van. És a mindent betakaró sötétség.

Az élet legmélyebb pontja a halál. Amikor nincs tovább. Hosszú tehetetlen sodródás. Nem valahová, hanem sehová.

Húsvét. Feltámadás - az új élet ünnepe. Jézus, az új E M B E R életre kel (Mk 16, 1-13). Visszamegy, visszatalál az életbe és az élőkhöz. Mégis-győztesen, megváltozottan, halhatatlanul. Benne meghalt a halál. Ezért a húsvét az új élet ünnepe.

Az életben ide akkor ér el az ember, ha végigjárta Nagyhét útját: ha örült a kezdetnek, ha eszmélt, majd tűnődött, szemébe nézett ismeretleneknek, megélte a közösséget, tudja mi a veszteség és járt a mélységek mélyén.

Percze Sándor

lelkész

0x01 graphic

Fabiny Tamás: Virágvasárnapra

Virágunk még csak volna. A krókuszok voltak a legbátrabbak. A sok sárga, fehér és lila fejecske vidáman mozgott a még hűvös szélben. Aztán a mindig megbízható aranyvessző bizonygatta, hogy most már itt a tavasz. Majd következett a nárcisz, a jácint és a tulipán, amelyek hagymáit még ősszel dugdostuk a földbe Itt a tavasz, virágunk még csak volna. De van-e vasárnapunk? Nem rabolta-e el tőlünk valamiféle Konzum-Isten, vagy akár csak saját közönyünk? A harang szava nem hallatszik el a plázákig. Fehér ing helyett susogó szabadidő ruha van rajtunk, a kínai piacon vettük. Talán ma is oda igyekszünk. Nem csoda, hogy nehezen tudjuk már ünneplőbe öltöztetni a szívünket.

Integető tömeg is van. Pálmaágat lengetnek, virágot szórnak az útra. Mert szeretnek ünnepelni, szívesen állnak a győztes oldalára. Ők várják a királyt, akit néha Messiásnak, néha Jimmynek neveznek. 

Azt hiszem, szamarunk is volna, olyan igaz szamár szamár. Lépked az útra terített felsőruhákon, keresztülgázol a virágesőn - és azt hiszi, őt ünneplik. Nagy szamárfüleivel tompán hallja a morajlást, és úgy véli, neki szól a hozsánnázás. 

Igen, szamárból éppen elég akad - de közeledik-e Jézus városunkba ezen a virágvasárnapon? Itt van-e Ő, a valóban szelíd és alázatos? Aki nem hódítani akar, hanem egyszerűen csak szeretni. Aki nem leigáz, hanem szabadságot ad. 

Jézus virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe. Szamárháton, az ókor Trabantján. Azt mondta: békét hoztam nektek, a megtérés esélyét. Békében élhettek önmagatokkal, egymással és a Mindenhatóval. 

És a tömeg hozsánnázott. Szálltak, szálltak a virágok, lengtek a pálmaágak. 

Ám tudjuk, virágvasárnapot nagypéntek követi. A „hozsanna” helyett „feszítsd meg!” hangzik hamarosan.

Szívszorítóan igaz Jókai Anna Ima - virágvasárnap alkonyán című verse: 

„Istenem.

Az az alkony.

A földbe döngölt örökzöldek.

A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.

Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.

Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.

(…)

A tömeg berekedt.

Vedel, zabál:

Vacsorál.

A tévé elé ül.

Új üvöltésre készül.

A „feszítsd meg” élvezetesebb

A kereszthalál érdekesebb.” 

Jókai Annának - újabbkori tapasztalataink alapján is - igaza van. Akárcsak az egykori Illés számnak: „Virág sincsen te sem vagy már, miért hagytuk, hogy így legyen?” Ne hagyjuk, hogy így legyen. Fogadjuk el nem múló hittel a virágvasárnap érkezőt. Áldott, aki az ÚR nevében jön.

0x01 graphic


Húsvét előtt
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Fékezd tekinteted, mely messze távolba kutat,
Lassítsd le lépteid, és tárd ki kebledet,
És ölelj meg mindenkit, ki biztosan szeret,
Majd lépj tovább egy aprót, csupán egy rövidet,
S zárd szívedbe akkor minden ellenségedet.
Lehetsz te akár bűnös vagy bűntelen,
Rád is kisugárzik az isteni kegyelem,
Mert egykor egy férfi - a nevét ismered -,
Ezredévek előtt éretted szenvedett.
Felvitte keresztjét a hosszú Golgotán,
Könnyes szemekkel a világ hajnalán.
Megmászta mint Sziszüphosz a maga hegyét,
Míg a száraz fa feltörte kérges tenyerét,
A hátán csíkokban az ostornak nyoma,
Jelezve, hogy az ember olykor mily ostoba.
A fejébe nyomtak tövisből koronát,
S szögekkel verték át reszketeg corpusát.
Csak a tekintete maradt tiszta és gondtalan,
Mert tudta, a rá kimért sorsnak itt és most vége van.
Megtette azt, amit tenni csak lehetett,
Szívéből ezer helyt gyúlt lángra szeretet,
Mint megannyi pásztortűz mélysötét éjszakán,
Apró fények égnek mindenhol nyomdokán.
Most rajtunk a sor, hogy kövessük lépteit,
Csökkentsük a világ felsebzett kínjait.
Mert bizony van dolgunk millió s számtalan,
Míg felénk nyújtja kezét ezernyi hontalan,
Míg az utcákon éhezik anya és gyermeke,
S míg felsebzi a földet az önzés fegyvere.
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Ne legyen benned többé már indulat.
Tárd ki kebledet, és lassítsd lépteid,
Gyarapítsd már te is a szeretet híveit.
Húsvét előtt hallgasd, mert itt az üzenet:
Szeresd felebarátodat, s majd a világ is szeret.

(Kincses Zoltán)

Húsvéti útravaló Müller Pétertől

"Minden elválás és búcsú: kis halál. És minden találkozás: újjászületés."


Sem születni, sem meghalni nem szeretünk. Mindkettő nagyon nehéz. Az egyik azért, mert nem tudjuk, hová kerülünk és mi lesz velünk - minden új és ismeretlen még. A másik pedig, mert nem tudjuk elengedni a régit. Ragaszkodunk mindenhez, még akkor is, ha rossz, mert nem tudjuk, lesz-e másik. Még mindig jobb a megunt keserves régi, mint a semmi.

Világhírű zenebohócunk híres mondása: "Van másik!"

Láttad őt? Gonosz bohócok elvették tőle és összetörték a hangszerét. Ott maradt szegény kifosztva, szomorúan, zene nélkül, de a kabátja alól mindig előkapott egy új hangszert: kis fuvolát, kis trombitát, kis harmonikát, kis hegedűt, és játszott tovább. Csodálatosan! A zenét nem tudták megölni.

Azt kiáltotta, boldogan és büszkén: "Van máááásik!" Mindig van másik.

Tél után tavasz, éjszaka után reggel, betegség után gyógyulás, és halál után új élet jön.

Húsvét van!

Nézd meg a fehér és rózsaszín virágos fákat, a rügyeket, a sárga aranyesőt. Színes lett a világ és illatos. Érzed? Ez nem csupán virágillat, hanem az újjászületés mámora. Az egész természet azt kiáltja: VAN MÁÁÁÁSIK!

Friss! Új! Reménykedő! Élettel teli! Csukott arcodat fordítsd az égre: újra meleg a nap, és langyos az eső. Érzed? Minden újjászületik. Te is - csak vedd észre, kérlek! Hogy nemcsak halál van, hanem születés is.

A feltámadás nemcsak a hívők ünnepe, hanem minden emberé. A tiéd is. Rádöbbenhetsz, hogy erősebb vagy, mint a halál, és arra is, amit az eredeti görög szó, az anástasis jelent: "újra lábra állni". Benned van az erő, az Élet ereje, hogy újra lábra állj. Élő lélek van benned, nem lehet téged legyőzni.

Játszd tovább a zenédet! Szépen, vidáman.

0x01 graphic

ELMÉLKEDÉS

„Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét. Tragikum és reménység egyszerre. A teljes kiszolgáltatottságnak és elhagyatottságnak ama metszéspontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni.
Az első kereszt a gyermekkor keresztje. Félelemből és bizalomból ácsolták. A második kereszt a kamaszkoré. Egyik ágának fölismerés, másik ágának tévelygés a neve. A harmadik a felnőttkor keresztje, minden kereszt közül talán a legmeredekebb. Most kell beilleszkednünk a világba, s ugyanakkor megtanulnunk lemondani róla. Most kell leginkább ellenállni a föld vonzásának, a szeretet és igazság vér szerinti értelmezésének. Az utolsó kereszt az öregkoré. Olajfák kertje, agónia a neve. Három fajtáját ismerjük. Az egyik Jézusé. A másik a jobb, a harmadik a bal latoré. Jézus barátságába fogadja a jobb latort, de egyetlen ítélkező szava sem volt a bal latorhoz. Kihűlő és elnémuló ajka egyetlen nagy imádság volt - valamennyiünkért. A kereszt az egyedül lehetséges haza jóhíre.”

(Pilinszky János gondolatai)

0x01 graphic

Krisztus a Kereszten

Kitárt karjával ég és föld között

rám néz, még itt van.. élet és halál között.

Még szólni akar, szeme még keres,

nevemen szólít, azt suttogja: szeress!

Értem függ a fán, ujjai tárva,

nem lehet többé a szívem bezárva.

Igen, jól látom, Ő felém tekint.

Kezét szög tartja, csak szemével int.

Jézus, Megváltó megbízást ad,

szemével üzen: folytasd munkámat.

Legyél jószívű, legyél irgalmas,

hagyd el a rosszat, mindenkit meghallgass

Te légy a lábam, szívem és kezem,

hogyha vállalod, becsukhatom szemem.

Kitárt karjával ég és föld között

Rám vár, még itt van élet és halál között.

Még szólni akar, szeme még keres,

Nevemen szólít, jöjj és engem kövess!

0x01 graphic


HÚSVÉT TÖRTÉNÉSEI A BIBILAI ALAPJÁN ÉS A HOZZÁ KAPCSOLÓDÓ SZOKÁSOK

Nagycsütörtök - Az utolsó vacsora, lábmosás és elfogatás

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus tanítványaival közösen ünnepelte meg a Széder esti lakomát, az Egyiptomból való kivonulás emlékére. Aztán szerezte az úrvacsorát, megmosta tanítványainak lábát. Később a Gecsemáné kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra, Istennel való tusakodása után vállalta kereszthalálát.

Az utolsó vacsora

A Nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök az úrvacsora szereztetéséről szól. Az úrvacsora szentségét Jézus Krisztus a halála előtti utolsó estén szerezte (azaz alapította és rendelte el), amikor tanítványaival együtt elfogyasztotta a húsvéti bárányt. A húsvéti vacsora az egyiptomi szolgaságból való kiszabadulás emlékvacsorája volt Izráel népe számára. Bárányt fogyasztottak a vacsorán annak emlékére, hogy annak idején is a leölt bárány vére szerzett szabadulást a halálból.

Az úrvacsora szerzésével Jézus Krisztus megmutatta, hogy mi fog vele történni a keresztfán. Ahogyan a búzaszemet megőrlik és így lesz belőle kenyér, a szőlőszemet összepréselik és így lesz belőle bor, Jézus teste is megtöretik, vére pedig kiontatik. Ő tehát az „Isten Báránya”, aki elveszi a világ bűneit. Így lép az Ószövetség vacsorája helyébe az Úr vacsorája.

Jézus lett a mi húsvéti bárányunk. A bárány vére óvta meg a zsidó elsőszülötteket az öldöklő angyaltól. Krisztus vére áldozati vér, amely megszabadít a bűntől, a halál rabságából. Ez az Újszövetséget megpecsételő vérszerződés: az emberiség nevében Jézus Krisztus mutatta be az engesztelő áldozatot az Atyának.

Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy együtt úrvacsorázzanak az ő emlékezetére. Vagyis hogy újra és újra ismételjék meg azt, amit ő tett: osszák ki egymás között és vegyék magukhoz a kenyeret és a bort. Jézus rendelésére ünnepli tehát az egyház az úrvacsorát.

Jézus itt az Utolsó Vacsorán elővételezte kereszthalálát: Jézus kezébe vette önmagát és megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak.

„Ez az én testem... Ez a pohár az újszövetség az én véremben...”

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”

Jézus meghalt, megtöretett mint a kenyér, hogy szétoszthassa önmagát. Testével és vérével új életre segíti az éhezőket. Krisztus bennünk akar föltámadni. A búzaszem halála kell az új terméshez. Az ó-embernek meg kell halnia, hogy megújulhasson életünk.

„Valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.” (1Kor 11,26) - írja Pál apostol. Ezért emlékezünk meg ilyenkor a szenvedő Jézusról, ám hirdetjük egyben halálát és feltámadását is.

Lábmosás

Az utolsó vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát és ebben a jelképes cselekedetben Jézus szeretetének legnagyobb jelét adja. Az úr mossa meg a szolgák lábát.

Spanyolországban a gall rítusú mozarab liturgiában már a VI. században megtaláljuk a lábmosás szertartását, ami a római rítus elterjedésének hatására eltűnt, de a monostorokban tovább élt, ahol gyakran végezték a lábmosás szolgálatát a vendégeken, szegényeken, betegeken és szerzetes-testvéreken. Végül Rómában a XII. század óta ezen a napon újra a liturgia részévé vált. Az evangélikus egyházban ezt a gyakorlatot nem folytatják.

Tusakodás és elfogatás

Az utolsó vacsora után Jézus a Gecsemáné kertbe ment, ahol imádkozással töltötte az időt, míg a tanítványai aludtak. Aztán katonák jöttek és elfogták őt. A tanítványok szétszéledtek. Ezzel kezdetét vette útja a Golgota felé, a szenvedéseken át. Innentől fogva az egyház gyászol és Jézus szenvedésére emlékezik, egészen húsvétig. 

Nagypéntek - Jézus a kereszten

Nagypéntek Jézus kereszthalálának és sírban nyugvásának emléknapja. Jézus Krisztus az emberek iránt való személyes szeretetből az életét adta, hogy reményt adjon az örök életre.

A gyász napja 

Az egyházi ünnepkörben Nagypéntek a leggyászosabb. Vannak gyülekezetek, ahol ennek külsőségekben is jelét adják. Az asszonyok sötét ruhát és fekete fejkendőt viselnek, a szószék és az oltár terítőjét fekete szövettel cserélik fel.

Mi történt?

Nagypéntek gyászát a hozzá tartozó történeti háttér magyarázza. Jézust a Gecsemáné kertben római katonák elfogják, miután a nagytanács Kajafás főpap vezetése alatt elhatározza, hogy Jézusnak meg kell halnia. Mivel azonban az Izrael elöljáróiból, írástudókból és vénekből álló nagytanácsnak a halálos ítélet végrehajtása nem állt hatalmában, ezért az ügyet a római birodalom akkori helytartója, Pilátus elé viszik.

Az eredeti vád az istenkáromlás volt, mert Jézus Isten Fiának tartja magát. Tudták azonban, hogy ez a vád Pilátust nem érdekelte volna, tehát őelőtte már politikai színt adtak a vádnak. Jézus, mint Krisztus Izraelben királyi hatalomra tör, amit ők, mint a császár hűséges alattvalói nem tűrhetnek. Ez már gondolkodóba ejtette Pilátust és nyomban kihallgatta Krisztust. Ártatlanságáról győződött meg, és ezt közölte az összegyült zsidósággal, akik azonban döntöttek helyette.

Ekkor már nemcsak a tanácstagok voltak ott, hanem a nép sokasága is, akik „feszítsd meg” kiáltozásban törtek ki. Pilátus két-három kísérletet tett az ártatlan megmentésére, de a tömeghangulatot látva, meggyőződése ellenére engedett a népharagnak. Félt, hogyha a tüntetés zendülésbe csap át, kegyvesztett lesz a császár előtt.

Tiszti vezetéssel katonai egységet rendelt ki a kivégzésre. Pogány katonák végezték a keresztrefeszítést, akik a helytartói palotában előtte csúfot űztek Jézusból, bíbor palástot vetettek rá, töviskoronát nyomtak a fejébe, csúfolódva hajlongtak előtte, leköpdösték, arcul verték, gúnyolták, mint a zsidók királyát.

Kik ölték meg?

Ezek azért fontos mozzanatok, mert segítenek eldönteni a felelősség kérdését. Sokáig a zsidókra hárították Jézus kereszthalálát, de Pilátus hozzájárulása nélkül nem lett volna kereszthalál. Krisztust zsidók és pogányok közös erővel juttatták keresztre.

Emberek a kereszt körül

nagytanács képviselői természetesen jelen voltak Jézus halálánál és ellenőrizték végrehajtják-e határozatukat.

A tanítványok, minden fogadkozás ellenére, már az elfogatáskor, kétségek közt, tört reményekkel szertefutottak. Csak páran, így például Péter és János, visszatérnek a kereszthez.

Mellettük galileai asszonyok csoportja áll és gyászsújtottan hallják a csúfolódó szavakat, és nem képesek felmérni a kereszthalál jelentőségét.

Mária is sirtatja fiát.

Az egyik keresztrefeszített bűnös káromolja Istent, a másik megtér. Jézus viszont nyugodt méltósággal viseli a szenvedést.


Feltűnő, hogy amikor összeomlóban van a tanítványok hite is, a kereszt alatt az első bizonyságtételt nem a választott nép fia, hanem egy pogány mondja ki, a parancsszóra odavezényelt százados, a történtek odavetődött tanúja vallja: „Bizony, Isten Fia volt ez”.

Jelt ad azonban a „természet” is: megrendült a föld, elhomályosult a nap, és a jeruzsálemi templom szentéjének kárpitja kettészakadt.

Az első keresztények megemlékezései

Az első keresztények Jézus halála és sírban pihenése napját (Nagypéntek és Nagyszombat) liturgia nélküli ünnepként tartották, egész napos szigorú böjtölésben, Jézus szavainak szellemében.

Csak a IV. században alakultak ki nagypéntek különféle istentiszteleti formái. Jeruzsálemben e napon imádkozva vonultak az utolsó vacsora termétől a kálváriáig, ahol a püspök tiszteletadásra felmutatta a szent kereszt ereklyéjét. Utána szentírási részleteket olvastak fel és a papság kisebb csoportoknak mondott beszédet.


Rómában a VII. századtól kezdve olvasták János evangéliumából Jézus szenvedéstörténetét. A VIII. században a pápa kezében a tömjénezővel haladt a szent kereszt ereklyéje előtt, majd a kereszthódolat után igeliturgia következett. Áldozás nem volt, a XII. századtól csak a szertartást végző pap áldozott. XII. Piusz pápa 1955-ben engedélyezte ismét az áldozást, a nagyhét megújításával. 

Délután három óra

A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig az Úr halálának órájához, délután 3 órához igazodott. Ez később átkerült a délelőtti órákba, így a nagypénteki liturgia is délelőttre került. XII. Pius pápa reformja állította vissza a délutáni ünneplést, amelynek ma három fő része van: igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel; hódolat a szent kereszt előtt; áldozási szertartás. Sok helyen a katolikusoknál szokás a szentsír állítása. Nagypénteken a templomban vagy a kálvárián keresztúti ájtatosságon vesznek részt a hívek.

Húsmentesség

Nagypéntek két szempontból is szigorú böjti nap: egyrészt az emberiség bűnei tették szükségessé, hogy Isten a végsőkig adja magát az ember életéért, hogy hitetlensége legmélyén a szenvedésből és a halálból is részt vállaljon.

Másrészt Nagypénteken Jézus félelmetesen egyedül maradt. Tanítványai gyáván elhagyták, és ez a mai keresztényeket személyes bűneikre emlékezteti: arra, hogy ezerféle módon ma is megtagadjuk az értünk meghalt, bennünket megváltó Krisztus iránti hűséget.

Nagypénteken a katolikusok mellett sok helyen a protestánsok is tartózkodnak a húsevéstől. De egyházunkban az ünnepnek nem a testi, hanem a lelki oldalát hangsúlyozzuk.

Harang nélkül

A katolikus templomokban e napon nem harangoznak, népiesen szólva a harangok ekkor Rómába mennek, és a szentmise kezdetét kereplővel adják tudtul.

Keresztútjárás

Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amely során emlékezetbe idézik Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektől származik.

Mikor volt Jézus kereszthalála?

A fontos egyetértés az evangéliumok között az a tény, hogy a keresztrefeszítés Poncius Pilátus kormányzása idején történt Kr. u. 26 és 36 között. Ebben az időszakban Nisan 14-e (János alapján) csak 27-ben, 30-ban, 33-ban és 36-ban esett péntekre. Érvek szólnak mindezen évek mellett: Lukács evangéliuma megemlíti, hogy Jézus körülbelül 30. évében, Keresztelő Szent János pedig Tibérius császár 15. évében kezdte el nyilvános munkásságát. Ha elfogadjuk Kr. e. 6-ot Jézus születési évének, akkor ez a nyilvános működés kezdetét Jézus esetében Kr. u. 26-ra teszi, Keresztelő Szent János esetében pedig Kr. u. 29-re. (Tiberius Kr. u. 14-ben lett császár), azaz túl késő Jézushoz viszonyítva (mivel János evangéliuma három különböző húsvétot említ meg Jézus nyilvános élete során.) Emiatt a keresztrefeszítés idejét Kr. u. 33-ra kell tennünk. Emellett szól az az érvelés is, miszerint Sejánusnak a zsidók elnyomatására vonatkozó rendeléseit Sejánus halála után, Kr. u. 32-ben Tiberius eltörölte (ami jó magyarázatot adhat arra, hogy Pilátus miért engedett akarata ellenére a Jézus kivégzését követelő zsidóknak.) Ha azonban elfogadjuk azt, hogy Tiberius uralkodását sokan Augustus császár halála előtti hatalmával kezdik (Kr. u. 11), akkor Keresztelő Szent János munkásságának kezdetét Kr. u. 26-ra lehet tenni, ami Jézus halálának legvalószínűbb időpontját Kr. u. 30. április 7-re teszi. Tekintettel azonban arra a tényre, hogy a zsidók időszámításukat a Nap és a Hold járására alapozták, dátumaikat holdfázisokban fejezték ki, és a mai naptárakat csak a Kr. u. V. században kezdték el számításokra alapozni, a korábbi dátumokat, és hogy azok a hét melyik napjára estek, pontosan meghatározni csaknem lehetetlen.

Krisztus valóban feltámadott! - Mit jelent ez számunkra?

Húsvétkor az egész keresztény egyház Jézus feltámadását ünnepli.

A feltámadás szó a keresztény vallási fogalmak szerint nem a lélek halhatatlanságát, hanem a meghalt testnek Isten általi fölélesztését és a lélekkel örökre való egyesítését jelenti.

Kétségtelen, hogy jelenlegi testünk megszűnik létezni a halálkor, így a halálnak az öntudatlanság állapotának kell lennie, amíg el nem jön az az idő, amikor a testünk újjá lesz teremtve, és amíg nem részesülünk Isten természetében. Krisztus visszatérésekor azonban a halottak feltámadnak. Az ítéletkor megkapjuk azt, amit megérdemlünk, aszerint, ahogyan ezt az életünket e testben leéltük. Akik gonosz életet éltek, azok a jelenlegi halandó testükben maradnak, amely ismét porrá lesz, azok pedig, akik Istennek tetsző életet éltek, örök életre támadnak fel.

Ezzel a reménységgel várhatjuk mi is testünk halhatatlanná válását a feltámadásban. Ez legyen hát minden Húsvét üzenete a keresztény emberek számára.

(forrás: parokia.hu, Tóth Sára írása alapján összeállítva)

Részlet Cseri Kálmán: AZ ÚRVACSORA HASZNA c. írásából

Azt a hitet erősítheti meg bennünk, amely bizonyos abban, amit Pál apostol így fogalmazott meg: "Krisztus meghalt a mi bűneinkért és feltámasztatott a mi megigazulásunkért." Ezért minden úrvacsorai istentisztelet a hálaadásnak és az örömnek a különös alkalma.

Ezért is ünnep alkalom mindig az úrvacsora, mert különös hangsúlyt tesz arra, hogy közelebb kerülhet a hívő Jézushoz, megújulhat, elmélyülhet, megerősödhet a vele való lelki közösségünk, ami aztán a hétköznapokban abban mutatkozik meg, hogy egészen valóságos módon együtt járunk, együtt lakunk, együtt élünk a hit által bennünk élő Krisztussal.

Megerősödhet a hívő a vele való közösségben, de ennek együtt kell járnia azzal, hogy szakít a bűnökkel. Megerősödhetünk az egymással való testvéri közösségben, de ennek együtt kell járnia azzal, hogy megújulunk az egymás iránti szeretetben. Ahogy Jézus szeretett minket, úgy akarjuk mi is szeretni egymást.

0x01 graphic

Húsvét hajnali igehirdetés

(Krámer György lelkésztől)

Éjszaka van, koromsötét, fekete éjszaka,

Emberek egy kis csoportja gyülekezik

Egy görög városban, Thesszalonikában.

Együtt énekelnek és imádkoznak,

És aztán hangosan, együtt elmondanak egy hitvallást

Sokkal rövidebbet, mint az Apostoli Hitvallás,

Amit mi szoktunk elmondani.

A hitvallásuk egyetlen mondat, ami így szól:

Jézus Krisztus meghalt, és eltemették,

Harmadnapon pedig feltámadt a halottak közül.

A hitvallásukat megerősítve, meggyújtanak egy-egy gyertyát.

A hitük, hogy a teremtő Isten nagyobb a halálnál,

Fényt hoz a teljes sötétségbe.

Azután történik valami, ami

Megzavarja a csendes Istentiszteletüket.

Az egyikük váratlanul elfújja a gyertyáját,

És hangosan sírni kezd!

Az édesanyám, az édesanyám halott!

És ő nem támadt fel!

Ott van eltemetve most is a temetőben.

És a példáját követi más is.

Újabb gyertyát fújnak el,

És újabb síró mondat hangzik a sötétben.

A férjem, a férjem is meghalt.

Eltemettük, és azóta sem támadt

Újra életre.

Ott fekszik most is élettelenül.

A következő gyertya is elalszik.

A gyermekemet milyen fiatalon,

Veszítettem el!

Még élnie kellene, de

Élet? Az élethez semmi köze sincs már.

Sorban hangoznak el a nevek,

Az elhunyt szeretteik nevei,

És sorban alusznak el a gyertyák, míg

Újra koromsötét nem lesz.

Álldogálnak ott még egy darabig,

Azután egyikük megszólal.

Akik meghaltak,

Ők sohasem támadnak fel.

Nekik semmit sem mond az,

Hogy Jézus harmadnapra feltámadt,

A halottak közül.

A sötétben álló kis csoport lassan,

Hazafele indul.

A szívükből elveszett,

A hitvallásuk reménysége.

Egy valaki azonban megírja mindezt Pálnak,

Aki pergamenre veti ezeket a sorokat,

Levelet ír a Thesszalonikai gyülekezetnek:

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.”

 (Thess 4,13-14)

Ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt!

Csakhogy ez a baj!

A mi hitünknek határai vannak!

Hinni abban, hogy Isten mindennél nagyobb,

Ami a mi életünket fenyegeti?

A mi hitünk olyan, mint a gyertyaláng a szélben.

Pillanatok alatt kialszik.

Mivel a hitünk,

A feltámadásba vetett hitünk,

Ilyen könnyen kioltható,

Ezért van szükségünk egymásra,

A gyülekezetre!

Úgy, ahogyan a Thesszaloniki gyülekezetnek,

Szüksége volt Pálra.

Hogy a hitük távlata kiszélesedjen.

Nem csak nekünk élőknek igaz, hogy Krisztus feltámadt!

Hanem a halottainknak is szól ez az üzenet!

Talán ma nekünk is egy ilyen biztatásra van szükségünk,

Talán éppen a másik irányból.

Nem csak a halottainkra igaz, hogy Krisztus feltámadt,

Hanem nekünk is,

Akik élünk, és félünk a haláltól,

Minden élethelyzetben,

Amikor a hitünk elér a határaihoz,

És egy ember elveszti a hitét,

Az Istenbe vetett bizalmát,

Akkor különösen is igaz!

A mi hitünk határai,

Nem esnek egybe Isten határaival.

De mivel a hitünk ilyen sérülékeny,

Ezért szükségünk van,

A reménység jeleire,

Amiket tovább adhatunk egymásnak.

A szó, ami engem kiszabadít a reménytelenségemből, nem jöhet tőlem!

Az áldást, ami megérinti az életemet, nem mondhatom magamnak!

Kell valaki, aki kimondja helyettem, nekem!

Kell, hogy egy ilyen hajnalon is együtt mondjuk,

Gyülekezetként, itt a templomban fogalmazzuk:

Jézus Krisztus meghalt és eltemették,

És harmadnapra feltámadt a halottak közül.

Ezen a mai hajnalon, van egy kis magyar gyülekezet,

Egy dunántúli gyülekezet Vönöck kis falujában.

A hajnali istentiszteletet nem a templomban tartják.

A temetőben gyűlnek össze, a ravatalozónál.

Együtt mondják el a hitvallást a feltámadott Krisztusról.

Azután a ravatalozó oltárán égő gyertyáról,

Mindenki meggyújtja a saját gyertyáját.

És amikor mindenkinek a kezében ég egy szál gyertya,

Akkor ki-ki elindul a temetőben,

A saját szeretteinek sírjához.

És az égő, világító gyertyát oda teszi a családi sírkőre.

Oda ahol azok a kedves nevek vannak felírva,

Oda ahol a legnagyobb szükség van a reménységből.

Mert ez a lényeg!

Az, ami akkor történt,

Az nekünk és nekik,

Élőknek, és holtaknak,

Egyaránt az Igazság!

Jézus Krisztus meghalt és eltemették,

Harmadnapra pedig,

Feltámadt a halottak közül!

Ámen.

NAGYBÖJTI IMÁDSÁG

,,Bocsásd meg bűneinket...''

Uram, bocsásd meg vétkeinket.
Nem úgy, ahogy mi szoktunk
megbocsátani, kényszeredetten,

vagy számítgatva,
hanem a Te irgalmasságod
(nagylelkűséged) szerint.

Bocsáss meg úgy, hogy szelídjóságoddal
és gyöngeségeddel találkozzunk.
Taníts meg, kérünk, megbocsátani
azoknak is, akikkel kenyerünket
megosztjuk, nehogy a szégyen csüggedése
rajtunk erőt vegyen.

Ments meg, Uram,
minden gőgös moccanástól,
a lenézéstől, méltatlankodástól és
a képmutató jóságtól is.

Segíts hozzá, hogy magamnak is meg tudjak bocsátani.
Add meg, hogy egymásnak adott
bocsánatunk a tiédhez legyen hasonló.
Uram, bocsásd meg a mi vétkeinket!

(Godfried Danneels belga bíboros )

GYEREKEK ÖRÖMÉRE

0x01 graphic

0x01 graphic

EGY SZÍV

Egy szív érettem dobogott,
Egy szívnek nagy fájdalma volt,
Egy szív engem hőn szeretett,
Egy szív érettem megrepedt.
Egy szívben az irgalom élt,
Egy szív szerette a szegényt,
Egy szívben nem volt semmi folt,
E szív Jézusom szíve volt...

0x01 graphic

Gyülekezeti és istentiszteleti alkalmak

Nagyheti meditáció

„amiről számot kéne adnom”

Azokat, akik közelebb szeretnének kerülni önmagukban a húsvéti eseményekhez, szeretettel hívjuk nagyheti meditációra az alábbi estéken 18.00 órakor a templomba. A tékozló fiú példázatát (Lk 15, 11-32) elmélkedjük végig.

Március 24. Virágvasárnap - Eltűnök hirtelen (Lk 15, 11-13a)

Március 25. Hétfő - Elpazaroltam mindenem (Lk 15, 13b-16)

Március 26. Kedd - Bánat szedi szét eszemet (Lk 15, 17-19)

Március 27. Szerda - Rezge megbánás fog át (Lk 15, 20-21)

Március 28. Nagycsütörtök - Ő ölel át (Lk 15, 22-24) úrvacsora osztással

Március 29. Nagypéntek - Nem daloltam, nem öleltem (Lk 15, 25-32)

Istentisztelet: minden vasárnap 9 órakor.

Márc. 29. Nagypéntek 9.00 óra istentisztelet úrvacsorával

18.00 óra Passió olvasás és meditáció

Márc. 31. Húsvét vasárnap 5.00 óra hajnali istentisztelet, azt követően

agapé a gyülekezeti házban

9.00 órakor ünnepi istentisztelet - úrvacsorával

Ápr. 1. Húsvét hétfő 9.00 óra - istentisztelet úrvacsorával

Gyermek istentisztelet

A húsvéti ünnepek alatt a gyerekek együtt ünnepelnek a templomban a gyülekezettel. Az ünnepek utáni első gyermek istentisztelet április 14-én lesz.

Konfirmáció

Április 7-én ünnepi istentisztelet lesz. Ezen a vasárnapon tesznek hitükről vallást a konfirmandusok és lépnek az úrvacsorával élők közösségébe.

Filmklub

Minden hónap második hétfőjén, (április 8-án) 17.30-kor a parókián. Machevski macedón rendező 1994-ben készült Eső előtt c. filmje kerül vetítésre. Röviden a tartalomból: a film a balkáni etnikai-vallási konfliktusok drámai erejű, balladai szépségű ábrázolása. Jelen esetben a macedónok és a Macedóniában élő albánok közötti évszázados ellentétekről van szó, három, egymással összefüggő történetből összefűzve. A film elnyerte az 1994. évi velencei filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt.


Biblia óra

Minden hónap negyedik hétfőjén, (április 22-én) 17.30-kor a parókián. Folytatódik Lukács evangéliumának közös olvasása, az 5. fejezettel.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30