Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Február

Müller Péter Örömkönyvét olvasom mostanában. Ezoterikus írónak mondják. Ezzel a szóval divatos jellemzi a köznyelv azt, ami nem pénz, nem anyagi dolog és nem politikai téma, hanem a lélek területére tartozik. Arra a területre, amelyet európai és magyar lelkünk oly kevéssé ismer... De a jelzőket most tegyük is félre... Egyik gondolata a porszem létről szól, idézem néhány részletét a Kedves Olvasónak:

„Szól a régi nóta. Ismered?

„Az ember egy porszem, nem látja senki

S e porszemnek kell mégis embernek lenni!”

Így igaz. Csakhogy kétféle ember van: az egyik tudja magáról, hogy porszem, a másik abban a tévhitben él, hogy ő egy Nagy Valaki, egy Himalája. Ez utóbbi fajtát nem lehet szeretni. Igaz, ő sem szeret senkit. Nem is akarja, hogy szeressék, beéri azzal, hogy csodálják és függnek tőle. … Legjobb pajtásunk is, ha hatalomba kerül, pár hónap múlva már másképp köszön. Ha köszön egyáltalán. … Aki ismeri az életet, tudja, hogy innen kezdve nem számíthat rá: „Nagy ember” nem barátkozik „kis emberrel”. Ahogy egy oroszlán nem áll szóba egy pocokkal vagy egy szorgalmas mosómedvével, a „nagy ember” sem vegyül a „kis emberekkel”. … Amiről itt szó van, vagyis hogy a gőg legkisebb visszaigazolásától felpüffed az ember, s elveszti valóságos önképét. Anyám, amikor fölfedezte bennem ezt a püffedést, rám nézett, és azt mondta: „- Nagyon vagy.” … Az embernek nem való, ha „nagyon van”, mert egy porszem. Jézusi szóval: lelki szegény. … Pontos fordításban: a szellem koldusa. Amíg ezt tudja magáról, „övé a mennyek országa”. De amikor azt hiszi, ő egy Valaki, egy mások fölé emelkedett sugárzó Nap – akkor kezdődik a pokoljárása. Először föl – aztán le.”

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30