Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

November

A kertész egy erős kőrisfa karót kötözött oda a facsemete törékeny törzséhez, hogy támasza legyen, és segítsen neki egyenesen nőni. Amikor a szél táncba hívta, a fiatal facsemete nyugtalanul rázogatta egyre dúsabb lombját, jobbra-balra hajladozott, és kiabált:

- Engedj már el, kérlek, miért fogsz ilyen szorosan? Nézd, hogy ringatóznak a többiek a szélben! Miért csak nekem kell vigyázzban állnom?

- Azért, mert eltörnél – ismételgette hajthatatlanul a karó. - Vagy pedig rossz tartást vennél fel, megcsúnyulnál és meggörbülnél.

- Csak azért mondod ezt, mert öreg vagy és irigy! Engedj el!

A fiatal fa minden erejéből igyekezett kiszabadulni, de az öreg karó szilárdan ellenállt...

Egy nyári este mennydörgés, villámlás és pusztító jégverés kíséretében valóságos orkán zúdult a vidékre. A tomboló szélvihar vad ölelésében vergődve a fácska minden ízében recsegett-ropogott. A szélrohamok majdnem kitépték gyökereit.

- Végem van – gondolta a fa.

- Tarts ki, fiacskám – kiáltotta a vén karó, mely összeszedte agg rostjainak minden erejét, és szembeszállt a förgeteggel.

Nehéz, hosszú és fárasztó harc volt. De a végén a fácska megmenekült. Az öreg karó azonban halott volt, csak két szánalmas csonk maradt belőle. A fiatal fa most mindent megértett, és sírva fakadt:

- Ne hagyj el engem! Még szükségem van rád!

De nem kapott választ. A karó egyik darabját a hurok még szorosan ott tartotta a fiatal fatörzs mellett. Olyan volt, akár egy utolsó ölelés.

Ma a járókelők csodálkozva nézik az erős, fiatal fát, amely szeles napokon mintha gyengéden ringatna egy kiszáradt fadarabot.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30