Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Március

Március. Közeledik a tavasz. Ki-ki néz az ember az ablakon minden reggel: vajon van-e napfény, mozdul-e lágy szellő odakint? Felolvad-e a jég, alábbhagy-e a hideg? Megjönnek a madarak? Látszik-e már egy kis zöld? Szép várakozás.

Március. Közeledik a húsvét. El-el réved az ember a múlton: kik vannak már a temetőben? Vajon ha itt lehetnének, milyen lenne? Élnénk-e máshogy? Szeretnénk-e máshogy? Áhítat lenne-e a közös együttlét? Szomorú elmélkedés. De az ember már csak ilyen. Sóvárog. Titokban, tudatlan, hitetlenül sokszor – de mégis sóvárog. A feltámadás után. S ha Istenben ezt nem hiszi, megteszi öntudatlan saját lelkében-képzeletében, amikor szeretné azt, ami/aki nincs. Babits Mihály Az Isten és ördög c. verse ezt titkolt húsvéti sóvárgást rajzolja elénk:

„Mint a gyermek, épít és rombol is egyben.
Épít, hogy legyen mit rombolni. Felhőket
karmol házaival; majd fölibük szökken
és nagy diadallal lebombázza őket.

...

A megmaradt ember kibúvik tornyából,
Gyilkos ülledékek foszlanak a völgyben.
Van-e még friss szellő eleven virágból?
Vannak-e ép csirák a mérgezett földben?
Óh lesz-e még jó íz gyümölcsben, italban?
Lesz-e jámbor állat a gyilkos gép helyett?
S a megehült pásztor fogja-e, mint hajdan,
nézni még óriás óráját, az eget?„

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30