Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Május

Lelkészként az a hivatásom, hogy mutassak egy utat, amely Isten felé, Jézus felé vezet. Úgy mutassam, hogy azon járok. De az én utam csak egy út a sok közül. Az én járásom pedig csak egyféle járás. Én csak így tudok járni. De jó ez így? Lehet, hogy más másfele menne. És mások biztosan más tempóban és máshogy járnak. Olyan jó lenne, ha lenne valami recept arra – lepett meg egy nap a gondolat – hogy elérjek, megérintsek minden embert, akivel dolgom van. Valamivel, ami mindenki számára azt jelenti, ami mindenkinek ugyanolyan fontos. Valamivel, ami biztosan ugyanúgy hat mindenkire.

Úgy jártam, mint Lin-csi apát szerzetesei, akik azt gondolták, hogy a zene ilyen hatalom. Nekik pedig semmi más dolguk nincs, mint leültetni az embereket a hangszer elé és hallgattatni velük a dallamot. És a zenétől szépen megvilágosodnának az emberek. „-Nana! Nana! - horkant föl Lin-csi. - Azt hiszitek, hogy feltaláltátok a buddhagyártást?! Ti meghibbantatok, szerzetesek! Nem ilyen egyszerű az! Nincs buddhagyár! … Mit gondoltok, mi lenne a világból, ha mindenki egyformán boldogulna? Ha lenne rá recept, és mindenki előállíthatná magának a tökéletességet? … Az a pokol lenne! A földi pokol. Mintegy varázsütésre, bárgyú, túlvilági vigyort öltene magára minden tökkelütött, mert azt hinné, hogy tökéletessé vált. Henye naplopóként tengetné az életét, esze ágában sem lenne elvégezni a munkáját. Rendje van a születésnek, szerzetesek, rendje van az élet elmúlásának, rendje van a szellem átváltozásainak. Kinek-kinek más és más. Sohasem fogtok egyszerre és egyformán megvilágosodni, ne is gondoljatok rá!”

Nagy kísértés a keresztyéngyártás. Belegyömöszölni mindig mindenkit egy formába. Az lenne az élet vége. A földi pokol. És hányszor megvalósul köztünk keresztyének között...

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30