Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Február

Február

Ferenczy Károly - A tékozló fiú (1907)

Mostanság újra tanulok olvasni. Nem felejtettem el a betűket. Nem is azért, mintha nem ismerném a szavakat. Az újraolvasás tanulását úgy értem, hogy megtanulom azt is meglátni, megérteni egy szövegben, ami betűkkel nincs odaírva – de mégis benne van a történetben. Roppant izgalmas. Legutóbb a Tékozló fiú történeténél akadtam le nem írt, de olvasható mozzanatokra. Lukács evangéliumából (15. fejezet) jól ismerjük az eseményeket: a fiatalabbik gyermek megunja az otthoni létet, elkéri előre az örökségét és elmegy. Az ifjú lecsúszik, a vagyon elúszik. Végül úgy dönt hazamegy. Atyja tárt karokkal várja, ünnepséget rendez. De az ő öröme nem lehet teljes, mert a nagyobbik fiú nem akar részt venni az alkalmon, nem akar egy asztalhoz ülni a tékozlóval. Ennyi van a Bibliában leírva. És nem tudjuk meg, hogy mi lesz a két tékozló fiúval. Mert az biztos, hogy kettő van, nem egy. S talán különbség sincs köztük, hiszen egymást rekesztették ki, egymást tékozolták. A történetnek tehát nincs meg a vége. Azt Jézus ránk bízta. Hogy írjuk meg, mi. Hogy fejezzük be, mi. Az örök tékozlók. Az egymást tékozló felekezetek, az egymást kirekesztő testvérek. Ezt olvastam a Bibliámban úgy, hogy a betűk nincsenek benne a könyvben. S mégis ott van a sorok között, a sorok mögött. Jézus befejezetlen történetéhez Kedves Olvasó, Te kellesz. Aki szíveddel, gondolatoddal és az életeddel fejezed be, amit a Könyvben olvastál.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30