Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Január

Ha január, akkor ökumenikus imahét. A történelmi egyházak ilyenkor közös imával, énekléssel fejezik ki: minden távolság, minden liturgikus és tanításbeli különbség ellenére összetartoznak. Kár, hogy a nem-történelminek nevezett Krisztus-követők nem lesznek ott ezeken az alkalmakon... Jó lenne ha nem is egy hetet, de legalább egyetlen olyan napot megélni, amikor mindazok, akik a Názáreti Jézus Krisztus nevét vallják, együtt lennének. Függetlenül attól, hogy történelminek nevezik őket, vagy sem. De ez még a távoli jövő. Mint ahogy a 2012. évi imahét központi üzenete is a távoli jövő reménységét szólaltatja meg: „... mindnyájan el fogunk változni...” (1Kor 15, 51) Az elváltozás majd egyszer lesz. Az az érzésem, hogy Akit ezeken az ökumenikus alkalmakon ünneplünk, és Aki végső soron – megannyi sokféleségünkkel együtt – egyesít minket, annak  kívánsága, leghőbb vágya mégis az, hogy m e g v á l t o z z u n k. Hogy akik Hozzá tartoznak, máshogy éljenek, gondolkodjanak, létezzenek, érezzenek és cselekedjenek, mint azok, akik (még) nem ismerik Őt. Ez a jó értelemben vett más-ság lenne a keresztyénség küldetése. Hogyan megy végbe ez a meg-változás? József Attila egyik versében hihetetlen mélységeket bejárva árulja el a titkot: „Amit szivedbe rejtesz, / szemednek tárd ki azt; / amit szemeddel sejtesz, / sziveddel várd ki azt. / … Amit szemeddel sejtesz, / kezeddel fogd meg azt. / Akit szivedbe rejtesz, / öld, vagy csókold meg azt!” (Amit szivedbe rejtesz) A szívvel érezni és a szív mélyére nézni. A szem előtti dolgokat a szíven átszűrni és megcselekedni. A szívben lakókat – aszerint, hogy gonoszak vagy jók: elpusztítani vagy megszeretni. Ha ezt megcselekedtük: megváltozunk. És ha megváltozunk, a világban élők előtt el is fogunk változni. Isten gyermekeivé.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30