Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Szeptember

Egy évvel ezelőtt, a szeptemberi számban egy tóról írtam a Kedves Olvasónak. Arról a tóról, amely mellett hét-nyolc ember  - ha csak rövid időre is – de néha csendességet és nyugalmat talált. Addig, amíg nem jött a jet ski... Az egyszemélyes vízi motor és fel nem dúlta a tavat, a csendet és el nem üldözte az embereket. Ez volt tavaly a kesernyés „nyári élmény”.

Nemrégiben ismét arra jártam. A tóhoz már nem lehet lemenni. Földmunka gépeké lett a terület. Körös-körül betonoszlopok állnak, drótkerítések húzódnak. Bekerítették a tavat. A földutat vaskerítés zárja, rajta fél kilós lakat. Valaki biztos megvette. S most, mint jogos tulajdonát védi, hogy illetéktelenek ne férhessenek hozzá. Mármint a természethez, a víz látványához, a fák árnyékához, a csendhez és az azokból áradó békességhez. Mert csak ez van ott. Ásványi anyag, amit ki lehetne bányászni nincs. Értékes lakóingatlan, amibe be lehetne törni szintén nincs. Csak a tó van, a fákkal. S való igaz: ez az igazán nagy érték. A cseppnyi csend, ami egyre nagyobb hiánycikk. Egy pici nyugalom és egy leheletnyi harmónia Isten keze alkotásával.

Igaza van a telekkönyv szerinti új tulajdonosnak: ezeket védeni kell, óvni, vigyázni. Csak nem biztos, hogy lakattal és drótkerítéssel. Mert van egy másik Tulajdonos is, aki ezt mondja: „Minden az enyém az ég alatt. (Jób 41, 3) és így szól: „enyém a világ és ami betölti” (Zsolt 50, 12).
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30