Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Október

Egy vasvilla, az csak egy vasvilla. Az istálló ajtajához támasztva merszti négy fogát a levegőbe. Nyelét a vele dolgozó sok kéz fényesre koptatta. Egy favágótuskó, az csak egy favágótuskó. Egy öreg fa törzsének darabja. Repedezett kéreggel, számtalan barázdával áll a pince valamelyik sarkában és türelmesen vár, míg újra jön valaki és tüzifát hasogat rajta. Egy öreg hordófedél, az csak egy öreg hordófedél. Hol itt hever, hol ott. Egykor még jó volt valamire, de most csak magában korhad.

            A festő Joan Miró rátalált egyszer az öreg hordófedélre, felvette és magával vitte. Két szemmel ajándékozta meg és egy hosszú orral. Azután négy gyors vonással szájat rajzolt neki. Így lett az öreg hordófedélnek egyszer csak arca, szeme, orra s szája. Később Miró a festő felfedezte a favágótuskót a pince sarkában. Tűzpirosra festette, három vékony falábra állította és a hordófedelet ráhelyezte fejnek. Így lesz a tuskóból egy táncoló kobold hasa. Hát a vasvilla? Az a kobold fejére került amint Joan Miró meglátta benne a kobold frizuráját. Mint egy antenna tornyosul a levegőben csúcsán pedig négy vékony copf himbálózik.            „Megvilágosított lelki szemeket” kért Pál egykor gyülekezetének. Így nézzetek szét a világban, mint Joan Miró, a lélek megvilágosított szemeivel. Akkor táncra perdülnek a favágó tuskók, a hordófedelek arcot öltenek és egy vasvilla sem marad az, ami volt.   Barbara Hauch lelkésznő nyomán (Nürnberg)

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30