Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Február

Mióta gyermekünk cseperedik, minden megváltozott az életünkben. Még az autózási szokásaink is. Azelőtt ha utaztunk közös megegyezéssel választottunk zenét a feleségemmel. Attól függően, milyen hangulatban voltunk kerestünk modern vagy klasszikus előadókat. Az utóbbi időben nem is kérdés, mi szól a kocsiban, ha hosszú útra indulunk: természetesen gyerekdalok. Csak és kizárólag. Először azt éreztem: oda a zenei szabadságom. Vége annak a zenei oázisnak, amit a rengeteg hétköznapi teendő miatt már csak az autóban találtunk meg. És szóltak a gyerekdalok. Általában egy-egy kedvenc végtelenítve a CD-lejátszón Ménfőcsanaktól egészen Vas megyéig. Ha azt mondanám, megszerettem őket, hazudnék. Szabályosan gyerekdal-függővé lettem. Annyi, de annyi bölcsesség, érzés és figyelmesség van bennük, amit az ország összes slágergyáros celebje még csak megközelíteni is képtelen. A gyerekdalokban ugyanis minden él és semmi sem eszköz, tárgy vagy fogalom. Íme egy példa Kányádi Sándor „Három kérdezgető” c. verséből:

- Miből van a pántlikád?

- Hajnal pirosából.

- Miből szőtték a ruhád?
- Kék ég bársonyából.

- Miből van a köténykéd?
- Havasok havából.

- Hát te magad miből vagy?
- Mezők harmatából.

Hogy a hajnali ködről van-e itt szó, amit ilyen szépen felöltöztet a költő? Nem tudom pontosan. Lehet. Nem is ez a lényeg. Hanem a látásmód. Hogy minden él e világon és mindent megszólíthatunk. És válaszol is minden, csak jól kell tudnunk kérdezni. Gyermeki lélekkel, a fiúság Lelkével, „aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" (Rm 8,15)

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30