Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

November

Mostanában gyakran hallgatom Halász Judit gyerekdalait. Egy biztos, nem csak gyerekeknek szólnak. Meghallgathatnák őket a felnőttek is, és a dalokkal visszalophatnának szívükbe egy csepp gyermekséget. Talán szebbnek látná a sok üveges tekintetű, szürke ember a világot...

Az egyik kedvencem a három falevélről szóló ballada. Melyben az őszi ágról észrevétlen hullot le három levél. És a messzi újvilágból érkező szél repítette őket tova. Hogy mi lett velük, arról így szól a dal: „Az egyik magasba vágyott / talált a felhők közt egy újvilágot / emelte emelte a szél.

A másik rohanni vágyott /magasba hágott és mélybe szállt / sodorta sodorta a szél.

A harmadik szédülni vágyott /szemét lehúnyta semmit se látott / kavarta kavarta a szél.”

A szél mindegyik levéllel azt teszi, amire az vágyik. Talán nincs ez máshogy azzal a széllel sem, ameilykről annyi szó esik a Bibliában, s amelyik maga a Szentlélek. Mindenkivel azt teszi, amire az illető annyira vágyik. Van, aki nem vágyik Vele kapcsolatban semmire – azt békén hagyja. Van, aki  egy új világot szeretne látni – azt felemeli oda. Akad olyan is, aki tenni szeretne másokért – az ilyen embert sodorja, sodorja. De mindenkinek csak azt adja, mindenkivel csak azt teszi, amire az vágyik.  Nem többet és nem kevesebbet. Rajtunk is múlik, várunk-e egyáltalán valamit Tőle... Ezért mondja Jézus „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született." (Jn3, 8)

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30