Húsvéti Hírlevél 2011

A Győr – Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség időszaki kiadványa

Gyökössy Endre: Tedd oda a kezed

Jn 20, 24-29     

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!" Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő." Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!" Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."  

Nos, ha valamire megrendülve azt mondhatjuk, hogy ez aztán igazán Jézus-i szolgálat, akkor az a Húsvét, a feltámadás szolgálata. Amikor rádöbbentette a tanítványokat arra, hogy nem a halálé az utolsó szó, a halál nem pont, hanem kettőspont: életünk folytatása következik egy más dimenzióban. … Csak Húsvét felől érthetjük meg valójában azt, hogyan tudták elszenvedni az iszonyatos vértanú-halált az első századok keresztényei. Bemasíroztak a cirkuszba, a vadállatok, az oroszlánok szájába, himnuszokat dalolva, mert egyszerűen tudták, hogy ők valamin csak átmennek, és utána következik az igazi élet, az örökké tartó, amelyért néhány órányi szenvedés nem túl nagy ár. Ezzel a csodálatos szolgálattal szolgál nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus, hogy kivegye szívünkből a belénk oltott halálfélelmet, ami mindenkiben ott van; különben nem éreznénk fontosnak életünk védelmét.

De nézzük ezt a szolgálatot egy embernek, Tamásnak az életében, akit hitetlennek mondanak; én magamban bajbajutott hitű tanítványnak nevezem. … Jézus négyféle szolgálatát szeretném vele kapcsolatban felmutatni.

Az első az, hogy neki jelenik meg, ennek a bajba jutott hitű tanítványnak és nem például az ikertestvérének. … Miért a tanítványoknak jelenik meg és nem Kajafásnak és nem Pilátusnak, nem a farizeusoknak, nem a szadduceusoknak, hanem az övéinek? Miért? Figyeljünk csak: ez a Tamás, mondhatja bárki bárminek, azért jó helyen kételkedik. A tanítványok között. Ám kételkedjen valaki, küzdjön meg hitéért, érdemes azért megküzdeni, térdeinken is, de jó helyen kételkedjünk! Azt tapasztalom, hogy mihelyt valakinek kételyei támadnak, elmarad a hivő közösségből. Hát kételkedjék valaki, tegyen fel kérdéseket, a hívő testvéreknek, lelkipásztoroknak, de maradjon közöttünk, ahogy ez a Tamás.

Aki jó helyen tesz fel kérdéseket, a tanítványoknak mondja el gondjait, problémáit, kételyeit, az átéli azt, ami a második pont, amivel szolgál neki Jézus: még egyszer megnyílik az ég. Csak Tamásért. A tanítványok már látták Jézust. Tamásért újra megnyílik az ég. Csodálatos dolog, hogy ilyen Jézusunk van, így tud szolgálni a Feltámadott, hogy valakiért újra megnyitja az eget és szól hozzá. …  Hát ez az! Amikor egy valaki úgy érzi, hogy csak nekem szól, lehet, hogy másnak nem, ám nekem biztosan, nem is érdekes, hogy ki tolmácsolja: nekem Jézus üzen! Ez az, amikor valakinek megnyílik az ég! Amikor hirtelen úgy érzi, itt van az én Uram Jézus Krisztus, szólt hozzám, és másként megy ki a templomból, mint ahogy bejött.

...A harmadik szolgálata az, hogy nem Tamás nyújtja ki a kezét Jézus felé, hanem Jézus nyújtja ki a kezét Tamás felé.

Sehol nincs a Bibliában, hogy Tamás valóban végigtapogatta volna Jézus sebeit. Jézus felétárja kezét és megmutatja a sebeit.

Jézus közeledik Tamás felé és nem Tamás érintgeti Jézust. Jézus Lénye ott és mindig, most is és szüntelenül sugárzik. Aki úgy érzi, Vele beszél, annak nem kell megérintenie.

Egy valamit tesz Tamás - és ezt gyakran tegyük meg mi is -, térdre esik. Nincs benne ugyan a szövegben, de nem tudom másképp elképzelni, minthogy ezt csak térden lehet elmondani! Nagyon a térdeinken, hogy:      “Én Uram és én Istenem!” Jézussal kapcsolatban először mondja ki ezt a szót egy tanítvány a bibliában, hogy “én Istenem”. Tamás megérez valami nagyon megrendítőt és szavakba foglalja. Ennél szebb, tömörebb hitvallás nincs a földön. Amikor már nem futja többre, mert talán a Miatyánk is túl hosszú lesz már, azért erre fussa majd ama napon, hogy én Uram és én Istenem!  Ennyi elég. Jézusnak ennyi elég.

A negyedik: Jézus úgy szolgál neki, hogy nem mondja: - Óh, te boldogtalan Tamás, óh, boldogtalan tanítványom! Hát ott voltál, amikor Lázárt kihoztam a sírjából, mindig velem jártál, mégse hittél bennem, hát hogy lehetsz ilyen boldogtalan?! - Nem. Nem ilyen a mi Urunk Jézus Krisztus. Ezt mondja: “Mivel látsz engem, hiszel. Boldogok, akik nem látnak és hisznek.”  És ilyen lesz Tamás is, mert akinek és akiknek így szolgál a mi Urunk Jézus Krisz­tus, a feltámadott, az élő, a mindig élő és éltető Krisztus, az boldogan szolgál, viszontszolgál.

Íme, Húsvét csodája, a Húsvét szolgálata. Aki nagyon odafigyel, még ha úgy is, mint Tamás, fej csóválva és kételkedve, de jó helyen, a tanítványi körben, annak Jézus megjelenik, érte újra megnyílik az ég. Az élő Jézus úgy szolgál, hogy jön felénk, minden igehirdetésben jön felénk, s egyszer csak hirtelen úgy érezzük: most éppen én felém, az én szívem felé, az én lelkemmel beszél. És könnybe lábad a szemünk, s hirtelen kettesben vagyunk, pedig talán sokan vagyunk. Már nem is kell kinyújtani a kezünket, mert Ő ölel bennünket, és sose mond bennünket boldogtalannak, hanem olyan boldogságot ad, amit soha, senki el nem vehet tőlünk.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30